6. Aranyat érő pénzügyi szokások: tanulj a hibádból!

tanulj a hibádbólHa úgy érzed, hogy valamit elrontottál, ne ostorozd magad, csak egyszerűen próbáld legközelebb jobban csinálni!

Arra koncentrálj, amire még ráhatásod van, amin már nem tudsz változtatni, legfeljebb a tanulságok levonására használd. A tanulságot viszont vond le, és ne kövesd el ugyanazt a hibát. Jobban szeretem a gyakorlatiasabb, kézzel fogható dolgokat, mégis úgy érzem, erről is szólnom kell. Nehéz megfogalmazni, mit is értek ezen, de talán két példával sikerül a lényegre rávilágítani.

Az első egy szélsőséges példa, és bízom benne, hogy ezt soha nem fogod így megélni, mint egy ügyféljelöltem. Az első beszélgetés alkalmával elmesélte, hogy amikor egy számára nagyobb összeg egy részét elveszítette a tőzsdén még fiatalon, a tükörben arcul köpte magát. Hetekig, hónapokig büntette magát, és szinte csak vízen és kenyéren élt, hogy a veszteségét csökkentse, és móresre tanítsa magát. A legrosszabb, hogy saját bevallása szerint a mai napig újból ezt tenné egy hasonló esetben. Most, 15-20 évvel később is ostorozta magát ezért a ballépéséért. Ennyi idő távlatában sem sikerült túllépnie az eseten, pedig csak pénzt veszített el, nem az egészségét és a munkakedvét! Tanult is belőle, mert a lehetőségeihez képest nagyon jól és ügyesen haladt: volt biztonsági tartaléka, gondolt idősebb korára, és kihasználta az LTP adta lehetőséget a lakásvásárláshoz.

Nem lett az ügyfelem, mert nagyon máshogy gondolkodunk. Én úgy gondolom, hogy hibák kellenek, mégpedig azért, hogy tanuljunk belőle. Többek között a zsebpénz adását is azért javaslom a gyerekeknek, hogy megtanuljanak kicsiben hibázni, és nagyban majd a bevételeikkel ne kövessék el ezeket a hibákat. Sajnáltam, hogy egy több évtizedes hibát még mindig nem tudott megbocsátani magának, és ezzel a lelki teherrel kell élnie. Pénzkezelését is alapvetően a félelem motiválta, jaj, csak ne hibázzak! Nagyon rossz lehet ilyen félelemben és elégedetlenségben élni. Próbáltam kimozdítani az álláspontjából, hogy lehet, hogy pont ez a fiatalkori hibája vezetett oda, hogy ma ügyesen bánik a pénzével, és nagyon körültekintő. Legyen hálás a sorsnak, hogy fiatalon érte a veszteség, amikor még volt ideje a változtatásra, és tudott tanulni belőle. De nem, nem sikerült elérnem, hogy megbocsásson magának és pozitívan gondoljon a múltra, pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanult a hibájából.

Mesélek egy másik példát is, hogy valójában milyen nehéz megállni, hogy ne lépj bele ugyanabba a hibába, sokszor már csak ezért is érdemes egy pénzügyi tanácsadóval leülni, mert ő érzelmileg nem érintett, kívülről látja az eseményeket.

Kedves ügyfél-házaspárnál jártam, beszéltünk erről-arról, megnéztük, hogy haladnak. A gyerekeiknek egy-egy kis lakás kb. 1/2-ét szánták. Ezt a célt egy lakás formájában máris ki tudták pipálni, jóval a kitűzött dátum előtt, kihasználva az alacsony ingatlanárakat. Közben az autó is szóba került, hogy amikor az utolsó utalás enterjét meg fogják nyomni decemberben, pezsgőt fognak bontani, és soha nem szeretnének új autót ilyen áron. Elmesélték, hogy mekkora kő fog leesni a szívükről, milyen megkönnyebbülés lesz a számukra, hogy nem lesz hitelük. Közben a nyugdíjkiegészítésük is szépen épül.

Még beszélgettünk, és kiderült, hogy most szeretnének még egy lakást vásárolni, terven felül, hitelre. Rákérdeztem, hogy biztonsági tartalékuk marad-e? Az nem. És visszakérdeztem, jól értem, hogy hitelre? Az előbb nem azt mondtátok, hogy mennyire örültök, hogy néhány hónap múlva megszabadultok a hiteltől? De igen. És most ugyanabba a „hibába” akartok beleesni, és évekre eladósodni úgy, hogy igazából a tervetek szerint nincs is szükség a második lakásra? És itt elgondolkodtak, és rájöttek, akármilyen jó vétel is volt az első lakás, nem biztos, hogy meg szabad lépni újra, a következő áron:

  • biztonsági tartalék szinte a nullára csökken

  • újból hitelt vesznek fel (mert a második lakás vétele nem megy készpénzre)

  • a nyugdíjkiegészítés még nem épült fel, de jó úton haladnak, de megfordult a fejükben, hogy akár ahhoz is hozzányúlnak az új lakás érdekében

  • kialakítanak egy teljesen ingatlan-túlsúlyos portfóliót

  • és akár még az is előfordulhat ezzel a lépéssel, hogy erőn felül támogatják a gyerekeket

  • elképzelhető, ha nem mennek ideálisan a dolgok, hogy a kisebbik gyermek tandíját szépen beleépítenék egy lakásba

Azt hiszem, hogy ők megértették, hogy akármilyen jó vételnek is tűnik, egy újabb ingatlan vételével túl sok kockázatot, és egy olyan terhet vennének a nyakukba, amit lehet, hogy később megbánnak. Évek óta arra várnak, hogy ne legyen hitelük, most mégis kis híján ugyanabba a hibába estek volna bele.

Na erről beszélek, amikor azt mondom, hogy vond le a tanulságot a hibákból, de a régiek miatt ne ostorozd magad!

Egy hozzászólás a(z) “6. Aranyat érő pénzügyi szokások: tanulj a hibádból!” bejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Este számold meg mennyi pénz van a pénztárcádban! | Pénzügyi Térkép

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.