Kicsiben hibázni

Nem az első alkalom, hogy erről írok, most egy családi történet kapcsán került nálunk a téma ismét elő. A zsebpénz egyik fő előnyének tartom, hogy büntetlenül, kicsiben hibázhat a gyermekünk. Ezt képzeld el úgy, mint amikor a gyereked járni tanul. Teszel jó pár óvintézkedést, hogy a törékeny, óriás kínai vázát elveszed a közeléből, az éles sarkokat átmenetileg letakarod, hogy nagyobb baja sem a gyermekednek, sem a lakás berendezésének ne lehessen.  A járástanulás egy folyamat, amin minden gyerek végigmegy, és nem lehet lépéseket átugrani, legfeljebb gyorsabban megtanulni. Feláll – megtanul leülni – oldalazva, kapaszkodva járni – előre jár kapaszkodva – maga előtt tol valamit, úgy halad – megtanul magától felállni – magától tesz néhány lépést – majd egyre ügyesebben és hosszabban teszi sok-sok gyakorlással. Ugye, ebben a folyamatban a gyermekünk hányszor lehuppan a földre, feldől, elesik, mégsem esünk kétségbe, hogy ebből az élet hátralévő részében kára származhatna. Mégse óvjuk túl, nem futkosunk egy nagy párnával és védőhálóval utána, túlbiztosításként. Ma már a legtöbb anyuka azt is tudja, mekkora kárt tud okozni a mozgásfejlődésben, ha ebbe a természetes folyamatba egy bébikomppal belenyúlunk. Szóval hagyjuk hibázni a gyermekünket, mert ez a fejlődésének a része. A pénzzel valahol ugyanígy működik, ha nem az első fizetése lesz az első valódi élménye a pénzzel, ha nem ekkor dönthet először szabadon a pénzről, akkor már korábban megtanul kicsiben, kicsiként hibázni. Képzeld el, mi lenne, ha a 160-180 cm-es ifjonc huppanna a földre, esne, kelne, mert először lenne lehetősége a járással találkozni, ugye nonszensz… A mai kor emberének ugyanúgy a mindennapok része a pénzzel való bánás, mint a járás. Mégis, sok szülő úgy gondolja, megóvja a pénzkezelés felelősségétől a gyermekét, épp elég lesz majd a pénzzel akkor foglalkoznia, ha muszáj lesz. Pedig fontos tapasztalást, a kicsiben hibázást veszi el a gyermekétől. Zsebpénz adása helyett inkább igyekszik anyagi lehetőségén felül teljesíteni divatos ruhák, legújabb mobil vagy a legdrágább sportcipő megvételével. Az én tanácsom az, hagyd a gyerekedet piciben hibázni! Én is hagyom, és most hadd meséljek el egy személyes történetet, ami a múlt héten történt. Így már sokkal jobban fogod érteni, mire is gondolok. Fruzsi lányom (10 éves) múlt héten egy nagyobb összegre tett szert (nem zsebpénzből, hanem extra munkával), egyébként ez is megér egy külön történetet, de erről majd a jövő héten mesélek. A saját pénzének beosztásába sose szólok bele, legfeljebb csak tanácsot adok. Első nap a pénz kézhezvétele után elment, és némi tervezett vásárlást nyélbe ütött, már tudta, hol lehet olcsón venni (színes gumikat és fűzőpadot). Bölcsen készült rá, felmérte a piacot, osztott-szorzott, mit fog megvenni és mi az, ami nem fér már bele. Másnap még két új színnel kiegészítette a gumikészletét, amiről be is számolt. Aztán este lefekvés után jött a fordulat, jön halkan lefelé a lépcsőn és pityereg, hogy nem tud elaludni, és ezt feltétlen el kell mondania még, akármilyen késő is van. Eddig kb. háromszor előfordult, hogy egy-egy rosszabb jegy hasonló módon látott napvilágot, erre számítottam most is. Ekkor elmesélte, hogy ő bizony nemcsak két csomag gumit vett, hanem vett üdítőt és valami puffasztott akármit is, de már nagyon megbánta, és azt is, hogy ezt nem mondta el egyből. És mi történt ezután? Bár késő volt, de muszáj volt erről egy kicsit beszélni.

• Elmondtam, szívből örülök, hogy megosztottad velem.
• Megnyugtattam, az a pénz már a saját pénzed, és nem mondom meg, mit vegyél belőle, és mit nem,  legfeljebb tanácsot adok. Ha gondolod, megfogadod, ha gondolod, nem. (Azt csak gondoltam, már megszoktam, hogy az ügyfelek nem szeretik, ha megmondom, mit nem engedhetnek meg maguknak.)
• Megbeszéltük azt is, hogy mit lehet tenni, hogy útközben ne kelljen a boltban italt venni. A megoldást Ő maga mondta ki: italt vinni magunkkal, mint az iskolába. Ráadásul otthon is az esetek nagy százalékában vizet iszik.
• Megbeszéltünk egy önvédelmi trükköt is, amit nem akar elkölteni, azt ne is vigye máskor magával, így nem is lesz kísértés.
• Megnyugtattam, nagyon örülök, hogy kicsiben hibázik, mert így felnőtt korában, nagyban már nem fogja a túlköltekezés hibáját elkövetni. Nyilván ez most fáj, de nem történt még semmilyen végzetes hiba, amit ne tehetne helyre.

Kis drágám öt perc múlva aludt. Aztán, mint anya azért sajnáltam, így szerveztem neki másnapra extra feladatot, amiért kb. a bután elköltött pénz felét visszakereshette, és valóban nekem is segítség volt. Gondolkodjál, mikor tanulja meg jobban, milyen is a felelőtlen túlköltekezés, ha csak beszélek róla, szajkózom újra és újra: Ne vedd meg! Ne költsd el! Bár tied a zsebpénz, de majd én megmondom, mire költheted. Vagy ha nemcsak hall róla, hanem meg is érzi a döntésének következményét. Ugye a legtöbb esetben a vásárlásaink során az érzelmeink vezetnek, ez esetben az érzelmek most a malmunkra hajtják a vizet, mert ezt a rossz érzést nem fogja elfelejteni, míg az üres szavakat könnyedén. Hagyd gyermekedet kicsiben hibázni a pénzügyekben is! Biztonságos környezetben, amikor még minden szégyenérzet nélkül be is számol a hibájáról, és a tanulságokat is le tudjátok együtt vonni. Huszonévesen nem tartom valószínűnek, hogy már ilyen könnyedén beszámolna egy nagyságrendekkel nagyobb hibájáról.